Belépés

Látogatóink
Oldalainkat 40 vendég böngészi
Hirdetések:
sze
13
2013

Ott kellett lennem

Írta: Panki Módosítás: (2013 szeptember 13)
PDFNyomtatásE-mail

 

A tegnapi nap különösen érdekes és értékes volt a számomra.

 

 

Reggel nagyon fosul ébredtem, és annak ellenére, hogy bevetettem az összes trükköt, ami ilyenkor jókedvre derít, az egész napom nagyon lehangoltan telt. Reggel NŐ-nek öltöztem,  Szoknya, csipkés csinibini blúzocska, még a hajamat is volt energiám csudiszépre beszárítani, de hiába… sehogy sem sikerült magam jól érezni a bőrömben, sőt délutánra még a fejem is megfájdult és olyan nyanyásan éreztem magam, mint még soha.

Az én drága varázsló Mártibarátnőm még a nyáron elhívott egy szervezvényre, ami természetesen pont erre az egyáltalán nem emelkedett napra esett. Szervezvényt írtam, mert fogalmam sem volt, hogy pontosan hová is megyünk, csak annyit tudtam, hogy spirituális lesz, és mivel én teljesen megbízom Mártiban, teljes nyugalommal ültem be mellé az utóba, közben reméltem, hogy ennél rosszabb már nem lehet a mai napom. Edit is csatlakozott hozzánk, és mire odaértünk, már néhány poén is kiszaladt a számon…. Hiába, ha összezárnak két pozitív emberrel, esélyem sincs lehúzni őket, inkább ők töltenek! Köszönöm!

 

10 alkalmas önismereti tréning, az első téma: Szeresd önmagad!

 

… na bumm…épp nem röhögtem fel, de a határán voltam. Ha nekem ezt valaki megtanítja..!!!

Egy kineziológus hölgy, Frankó Tünde tartotta az előadást, aki maga természetes egyszerűségével és lehengerlő stílusával néhány perc alatt magával ragadott. Beszélt magáról, a családjáról, mesélt sok-sok történetet, és közben azt vettem észre, hogy nem fáj a fejem és az egész napomat tönkretevő negatív energia, valahová nagyon messzire elszállt. A végén kaptunk egy kis vezetett meditációt is. Erről egészen néhány héttel ezelőttig azt sem tudtam, hogy létezik. Ez is érdekes… pár hete a könyvespolc előtt kóvályogtam, szerettem volna valami lélektáplálót olvasni, és akkor akadt a kezembe a Belső utazás című könyv, ami a vezetett meditációról szól, és némi alapot nyújtott ahhoz, amiben tegnap részt vettem.

 

Persze, nincsenek véletlenek. Ezt eddig is tudtam. Minden helyzet, történés, ember, aki az utamba kerül, okkal van ott és akkor, mégis minden alkalommal, ha utólag értelmezek egy ilyen helyzetet -ami nem mindig kellemes, sőt…-, azonnal fel tudok dobódni, amint megértem a tanítását.

 

Az utóbbi hetekben egyre több ilyen helyzetbe keveredtem, és ennek köszönhetően egyre erősebben érzem, hogy az út, amire ráléptem, pont oda visz, ahová érkeznem kell. Nem látom a végét, nem tudom milyen hosszú lesz, nem tudom, hogy hány kanyar lesz rajta, nem tudom, hogy hányszor fogok letérni róla, csak azt tudom, hogy mire a végére érek, megtalálom majd önmagam. Ha lenne egy csodatérképem, és megnézhetném előre az összes akadályt, ami az utamba kerül majd, akkor sem venném elő, mert tudom, hogy minden alkalommal, ha rossz felé megyek, ha hibázok, mindig tanulok majd valamit, erősödök.

És ez kell nekem.

 

Tanulnom kell, fejlődnöm, nem is keveset…

 

 

comments
Hirdetések: