Belépés

Látogatóink
Oldalainkat 17 vendég böngészi
Hirdetések:

Gondolatok

 

sze
13
2013

Ott kellett lennem

Írta: Panki Módosítás: (2013 szeptember 13)
PDFNyomtatásE-mail

 

A tegnapi nap különösen érdekes és értékes volt a számomra.

 

 

Reggel nagyon fosul ébredtem, és annak ellenére, hogy bevetettem az összes trükköt, ami ilyenkor jókedvre derít, az egész napom nagyon lehangoltan telt. Reggel NŐ-nek öltöztem,  Szoknya, csipkés csinibini blúzocska, még a hajamat is volt energiám csudiszépre beszárítani, de hiába… sehogy sem sikerült magam jól érezni a bőrömben, sőt délutánra még a fejem is megfájdult és olyan nyanyásan éreztem magam, mint még soha.

Az én drága varázsló Mártibarátnőm még a nyáron elhívott egy szervezvényre, ami természetesen pont erre az egyáltalán nem emelkedett napra esett. Szervezvényt írtam, mert fogalmam sem volt, hogy pontosan hová is megyünk, csak annyit tudtam, hogy spirituális lesz, és mivel én teljesen megbízom Mártiban, teljes nyugalommal ültem be mellé az utóba, közben reméltem, hogy ennél rosszabb már nem lehet a mai napom. Edit is csatlakozott hozzánk, és mire odaértünk, már néhány poén is kiszaladt a számon…. Hiába, ha összezárnak két pozitív emberrel, esélyem sincs lehúzni őket, inkább ők töltenek! Köszönöm!

 

10 alkalmas önismereti tréning, az első téma: Szeresd önmagad!

 

… na bumm…épp nem röhögtem fel, de a határán voltam. Ha nekem ezt valaki megtanítja..!!!

Egy kineziológus hölgy, Frankó Tünde tartotta az előadást, aki maga természetes egyszerűségével és lehengerlő stílusával néhány perc alatt magával ragadott. Beszélt magáról, a családjáról, mesélt sok-sok történetet, és közben azt vettem észre, hogy nem fáj a fejem és az egész napomat tönkretevő negatív energia, valahová nagyon messzire elszállt. A végén kaptunk egy kis vezetett meditációt is. Erről egészen néhány héttel ezelőttig azt sem tudtam, hogy létezik. Ez is érdekes… pár hete a könyvespolc előtt kóvályogtam, szerettem volna valami lélektáplálót olvasni, és akkor akadt a kezembe a Belső utazás című könyv, ami a vezetett meditációról szól, és némi alapot nyújtott ahhoz, amiben tegnap részt vettem.

 

Persze, nincsenek véletlenek. Ezt eddig is tudtam. Minden helyzet, történés, ember, aki az utamba kerül, okkal van ott és akkor, mégis minden alkalommal, ha utólag értelmezek egy ilyen helyzetet -ami nem mindig kellemes, sőt…-, azonnal fel tudok dobódni, amint megértem a tanítását.

 

Az utóbbi hetekben egyre több ilyen helyzetbe keveredtem, és ennek köszönhetően egyre erősebben érzem, hogy az út, amire ráléptem, pont oda visz, ahová érkeznem kell. Nem látom a végét, nem tudom milyen hosszú lesz, nem tudom, hogy hány kanyar lesz rajta, nem tudom, hogy hányszor fogok letérni róla, csak azt tudom, hogy mire a végére érek, megtalálom majd önmagam. Ha lenne egy csodatérképem, és megnézhetném előre az összes akadályt, ami az utamba kerül majd, akkor sem venném elő, mert tudom, hogy minden alkalommal, ha rossz felé megyek, ha hibázok, mindig tanulok majd valamit, erősödök.

És ez kell nekem.

 

Tanulnom kell, fejlődnöm, nem is keveset…

 

 

comments
03
2013

Olyan mintha

Írta: Panki Módosítás: (2013 június 03)
PDFNyomtatásE-mail


Olyan mintha december óta nem lennének gondolataim... alt pedig vannak, esküszöm, csak egyszerűen időm nincs leírni őket. A receptekkel is több hetes csúszásban vagyok. Amióta itt a jó idő, állandóan a kertben matatok valamit, vagy ökörködök a kutyákkal, de a lakásban nem tudok megmaradni.

A tanya utáni vágyódásom egyre erősebb, sokszor azon kapom magam, hogy már azt is megterveztem fejben, hogy milyen sorrendben fogom elvetni a valamiket és olvasgatom a kecsketartás rejtelmeit. alt


Újabban egyre többször botlom olyan ismerősökbe, akik tudnak rólam. Mármint arról, hogy elment az eszem, mert  nem használok mosóport és nem sminkelem magam. alt  Észre vettem, hogy végre nem úgy néznek rám, mint egy szerencsétlen elmeháborodottra, hanem elkezdte érdekelni őket ez az egész. Nem tudom mi indította el ezt a változást, de nincs olyan barátnős kávézásom, ahol ne ütné fel a fejét a krémkészítés, vagy valami kérdés a kajálással kapcsolatban. És nem én kezdeményezek! Azt hiszem valahol már írtam róla (talán Antal Valinál), hogy volt egy olyan időszakom, amikor egyáltalán nem szerettem, ha valaki szóba hozta a témát, én magam kerültem is, mert tudtam, hogy vagy hatalmas vita, vagy hülyének-nézés lett a vége (vagy inkább mindkettő).

Most valahogy megváltozott az emberek hozzá(m)állása és kifejezetten megkeresnek mindenféle kérdésekkel. Nem mondom, hogy mindenkinek tudok segíteni, de abban, hogy merre induljon, mindenképpen.

 


Ez jó. Tetszik az ébredezés!

 

alt

comments
dec
01
2012

Még egyszer nyár...

Írta: Panki Módosítás: (2012 december 01)
PDFNyomtatásE-mail

 

A Karácsony nekem mindig a fordulópontot jelenti. Hiába tudom az agyammal, hogy még több van előre, mint hátra, én mégis elkezdek visszaszámolni, és várni.

Mármint a tavaszt. Tulajdonképpen a nyarat imádom, de mivel a tavasz a nyár előszobája, nekem oda belépni is hatalmas öröm, mert tudom, hogy hamarosan újra megérkezem az én varázslatos világomba. Hogy miért szeretem a meleget, sőt inkább a forróságot, azt talán szavakba sem tudom önteni, de amióta az eszemet tudom, olyankor élek igazán, amikor érzem az arcomon a napsugarakat, csakis olyankor érzem magam egésznek és tökéletesen boldognak.

Az idei év fantasztikus volt, mert a nyarat teljes egészében a forróság uralta és még szeptemberben is volt jó pár olyan nap, amikor azt gondoltam, hogy ez az utolsó lehetőségem, hogy szivacsként magamba szívjam a nap éltető melegét.  Minden ilyen alkalmat egy újabb követett, egészen a mai napig. Ma december elseje van. Novemberig a lépcsőn ücsörögve tudtam kutyázni és napfürdőzni, ami azért is különleges, mert ilyenkor már általában nyűglődöm, fáradok és kimozdulni sincs kedvem. Ma szinte zavartalanul sütött, bár ereje nem volt, de én tudtam, hogy Ő az! Az enyém, és egy pillanatig el is tudtam képzelni azt a csodás érzést, amit nyaranata érzek. Csak a szemeimet kellett behunynom, csak el kellett csendesednem, nagy levegőt venni és ÉREZNI.

Most jól vagyok, raktározom az élményt, hogy ha leeresztenék, elő tudjam venni és rendbe szedjem vele magam.

 

comments
nov
30
2012

A „fenenagy okosság” története

Írta: Panki Módosítás: (2012 november 30)
PDFNyomtatásE-mail

Mivel többen kérdeztétek, hogy honnan jött az oldal ötlete, és legfőképpen, a nem túl komoly elnevezése, hát elmesélem.

 

 

Több szálon fut a dolog, de első körben Nővéremnek köszönhető, aki az első és legelkötelezettebb „tanítványom” (erről még írok később) és a legbolondabb csaj, akit ismerek..

 

 

 

Tudni kell, hogy nekünk hármunknak (Nővéremre és Öcsémre utalok) van egy sajátos, elég idétlen nyelvezetünk, amit csak mi, illetve a nagyon szoros család ért és tolerál. Az okosság kifejezés is része, és mivel az utóbbi pár hónapban rendszeressé vált, hogy a nagyobbik Tesóm így kezdte a beszélgetést, kiemelt szerepet kapott a többi hülyeség között:

 

-         Tesókám, mondjad csak azt a hajmosós (itt gondoljátok helyette az épp aktuális témát) okosságot!

 

Egyszer csak azt vettem észre, hogy az összes kitalálmányom gyűjtő neve lett az okosság, kezdve a mosással, a kencéken át a receptekig, és szép lassan, észrevétlenül beleépült a mindennapjainkba.

 

A fenenagy csak hab a tortán, vagyis inkább egy kis cinizmus. Sosem értettem, másnak miért olyan különleges dolgok ezek.. Szinte már túlzónak éreztem a cuccaim iránt tanúsított lelkesedéseket. Nekem sosem okozott gondot ezt-azt összekeverni, kipróbálni, utána nézni más oldalakon, de elfogadtam, hogy van akinek ez szinte már földön túli képesség, hát túlléptem rajta és az ő unszolásukra elkezdtem összegyűjteni a fenenagy okosságaimat.

 

comments
Hirdetések: